ÉLŐ GONDOLKODÓK - Mi a filozófia? - Következő előadónk: Czakó István
Ludwig 2008.09.22. 21:46
Folytatódik a harmadik állomásához érkező előadássorozat. Október 6-án, délután 17 órakor Czakó István fog nekünk beszélni az általa felfogott filozófia lényegéről a Quaestura tanácstermében (az emeleten jobbra). Továbblépve Czakó tanár úrról és Kierkegaard-ról olvashattok.
Czakó Istvánról...
-Az egyetem honlapján:
Szakmai életrajz:
http://www.btk.ppke.hu/db/06/94/m00000694.pdf
Publikációk:
http://biblsrc.btk.ppke.hu/publikacio/Czako_Istvan.htm
-Az Országos doktori jegyzékben:
http://www.doktorijegyzek.hu/jeg.php?subid=1&pid=58&back=3
Czakó Istvántól...
2001. – Hit és egzisztencia : tanulmány Kierkegaard hitfelfogásáról / Czakó István. – Budapest : L'Harmattan, 2001. – 196 p. – (Coram Deo, ISSN 1587–3374)
-Tanulmányok a világhálón:
- 2001. – Kierkegaard Feuerbach–recepciójának alapvonalai a filozófiai forráskutatás és a szöveganalízis tükrében. – In: Pro philosophia füzetek. 25 (2001)1 85–99
http://www.c3.hu/~prophil/profi011/CZAKO_2.html
-
2002. – Élet és elmélet az egzisztencia évszázadában. Gyenge Zoltán: Az egzisztencia évszázada. Esszék és tanulmányok. (Carmen Saeculare XI.) Veszprém, Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, 2001. – In: Pro philosophia füzetek. 32 (2002)4 131–136
http://www.c3.hu/~prophil/profi024/czako.html
-
2003. – Hit és történelem viszonya Kierkegaard és Karl Jaspers gondolkodásában. – In: Magyar filozófiai szemle. 47 (2003)3 359–371
E-változat: ELTE BTK
http://at.elte.hu/mfsz/MFSZ_033/CZAKO.html
-
2004. – A természetes teológia destrukciója Schleiermacher korai vallásértelmezésében. – In: Pro philosophia füzetek. 40 (2004)4 3–18
http://www.c3.hu/~prophil/profi044/czako.html
2006. – A szellem fogalma Karl Rahner metafizikai antropológiájában. – In: Pro philosophia füzetek. 48 (2006)4 115–127
http://www.c3.hu/~prophil/profi064/czako.html
- 2006. – A választás választása : Sřren Kierkegaard szabadságértelmezésének alapvonalai. – In: Vigilia. 71 (2006)5 331–341
http://www.vigilia.hu/2006/5/czako.htm
- 2007. – Apokalipszis most : Kierkegaard kordiagnózisának alapvonalai. – In: Pro philosophia füzetek. 49 (2007) 115–129
www.c3.hu/~prophil/profi072/profil50.pdf
- görgess lejjebb!
Kierkegaard-tól...
„Hallgatag bizalmasom!
Életem elért a végsőkig; undorodom a létezéstől, mely íztelen, sótlan és értelemnélküli. S ha éhesebb lennék még Pierrot-nál is, akkor sem tudnám lenyelni azt a magyarázatot, amelyet az emberek kínálnak. Az ember ujját szokta a ledugni a talajba, hogy azt megszagolva megtudja, milyen a föld, én ujjamat a létezésbe dugom – s nem érzek semmit. Hol vagyok? Mit jelent az: világ? Mit takar ez a szó? Ki csalt bele engem ebbe az egészbe s hagy itt most megfürödve? Ki vagyok? Hogyan kerültem ebbe a világba, miért nem kérdeztek meg előbb, miért nem tudatták velem korábban az erkölcsöket és szokásokat? Ezzel szemben egyszerűen csak belelöktek a sorba, mintha csak egy lélekkufár portékája lennék. Hogyan lettem részese annak a nagy vállalkozásnak, amit valóságnak szokás nevezni? Miért kell ebben résztvevőnek lennem? Miért nem dönthetem el én ezt szabadon? S ha már ez elkerülhetetlen, akkor hol van a vezető, akinél panaszt tehetnék? Ha szabad egy megjegyzést: van ennek egyáltalán vezetője? Hova forduljak hát panaszommal? Hiszen a létezés egy diszkurzió, szabad hát kérnem, hogy elmélkedésemet tárgyalásra bocsássák? […]
- őszinte híved”
Kierkegaard: Az ismétlés.
- Az ember – szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise. A szintézis a kettő közötti viszony... A saját én olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul.
Vagy-vagy
- ...abszolúte csak önmagamat választhatóm, és önmagam ezen abszolút választásában áll a szabadságom és csak amennyiben abszolúte önmagamat választottam, tételeztem abszolút különbséget, ti. a jó és a rossz közöttit.
Vagy-vagy
- A szorongást a szédüléshez lehet hasonlítani. Az aki a tátongó mélységbe tekint, szédülni kezd... A szorongás tehát a szabadság szédülete, amely akkor jön létre ha a szellem tételezni akarja szintézisét, a szabadság pedig saját lehetőségeinek a mélyére néz, ott megragadja a végességet, hogy ahhoz tartsa magát. Ebben a szédületben a szabadság összeomlik... Ebben a pillanatban minden megváltozik, és miközben a szabdság ismét felegyenesedik, immár bűnösként szembesül önmagával.
A szorongás fogalma
- Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni..
- Ahogy a babona szerint a rém eltűnik egy láthatatlan hasadékban, ugyanez történik a kétségbeeséssel is, minél szellemibb, annál inkább szeretne olyan külsőben lakozni, ahol bizonyára senkinek sem jutna eszébe keresni. Ez a rejtettség éppen valamiféle szellemi dolog, és arra szolgál, hogy mintegy a valóság mögött valami bezárt világot biztosítson magának az ember, egy világot kizárólag magának, olyan világot, amelyben a kétségbeesett Én szüntelen kínok között azzal foglalkozik, hogy önmaga legyen.
Halálos betegség
- Az abszolút, transzcendens, és ezzel az ember és Isten között olyan egymásnak szegülő személyes viszony jön létre, hogy az ember többé nem elégedhet meg bármilyen másodkézbol származó magyarázattal.
Az ismétlés
- …a nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki.
Vagy-vagy
- Egyet szeretni nagyon kevés,mindenkit szeretni felületes dolog…!
- – S az ifjúságomra gondolok és az első szerelemre –- amikor még élt bennem a vágy, ma már csak első vágyam után vágyakozom. Mi az ifjúság? Egy álom. Mi a szerelem? Ennek az álomnak a tartalma.
- – Valami csodálatos dolog történt velem. A hetedik mennyországban éreztem magam. Ott ült az istenek gyülekezete. Különös kegy folytán elmondhattam egy kívánságomat. „Szeretnél - mondta Merkúr -, szeretnél fiatal lenni vagy szép, hatalmas vagy hosszú életű, akarod-e a legszebb lányt vagy valami mást abból a sok csodából, melyet a kincseskamrában őrzünk, válassz hát, de csak egy dolgot.” Egy pillanatra zavarba jöttem, s aztán így szóltam az istenekhez: „Tisztelt kortársak, azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés.” Egyetlen isten sem szólt semmit, hanem mindnyájan nevetni kezdtek. Ebből már tudtam, hogy kérésem teljesül, és úgy találtam, hogy az istenek megfelelő módon tudják kifejezni magukat; hiszen nem lett volna illő, ha komoly hangon így válaszolnak: legyen akaratod szerint.
|