Ahmaradna Szingh – Arisztotelész metafizikája

Art ComixA Nyitott Könyv kiadó Art Comix sorozatának kiadványait kézbevenni mindig páratlan szellemi izgalmat jelent. Hazai képregényes berkekben sokan találgatták, hogy vajon

ki veszi a bátorságot, hogy a legújabb Eisner-díjas alkotás, a szikh-párszi származású,

Londonban élő Ahmaradna Szingh, Arisztotelész Metafizikája alapján készült képregényét

megjelentesse. Sokáig úgy tűnt, hogy az Atheneum 2000 lesz a befutó, de ők végül az Alien,

amerimanga változatával, illetve a Micuko a botok erdejében című 18 éven felülieknek szóló

hentaial rukkoltak elő.

A szintén esélyes, művészi képregényeket is felvállaló Képes Kiadó anyagi kapacitását

pedig egy, a XVIII. században játszódó francia-belga sorozat, fekvő A/3 méretű,

keménytáblás kiadása kötötte le.

Szingh műve a képregényes nagyközönség számára mindenképpen kötelező darab. A

mai vizuális kultúra gyakran provokatív, ugyanakkor minden művészi megnyilvánulásában

mély és alapos fenegyereke 1968-ban született Indiában. Két éves volt, amikor szülei

Londonba költöztek. Már gyerekkorában tehetségesen rajzolt. A középiskolában a tanárait

ábrázoló gúnyrajzokat értékesítette osztálytársai körében. Ezek persze csak ujjgyakorlatok

voltak. Hamarosan tagja lett egy neves vizuális műhelynek és a 90-es évek közepén, a

kommunizmus bukása utáni kegyelmi időszakban szervezte meg első performance-ait. Ezekre

az értő közönség nagyon hamar felfigyelt, de szélesebb körben az „Indiai nagy fal” című

alkotása tette ismertté.

Delhi egyik közparkját –némileg a berlini falra utalva- magas szilícium lapokkal

kerítette be, melyekre tehéntrágyával mázolt ősi indiai szimbólumokat. A műalkotás tiszta

egyetemessége szíven ütötte a világot. A kritikák szerint, ha létezne képzőművészeti Nobeldíj,

akkor azt Szingh bizonyára megkapta volna. Bár az Indiai nagy falat ideiglenes alkotásnak

szánták, máig a helyén áll, és még napjainkban is sok kiadványban szerepel, mint a poszt

indusztriális korba lépő, de hagyományaihoz ragaszkodó szubkontinens szimbóluma.

Az elismerés szárnyakat adott az alkotónak. Jó néhány éven keresztül megállás nélkül

készítette egyre zseniálisabb műveit.

Az ifjabb Bush által elindított II. Öbölháború kitörésekor azonban mély alkotói

válságba került. Míg korábban a szerves fejlődésben látta a társadalmi problémák

megoldásának kulcsát, most egyre sötétebb tónusú lett a világlátása, amiben szerepe lehetett

annak is, hogy műterme ablakától tíz méterre egy felhőkarcolót emeltek.

Kétségek gyötörték a világ és saját sorsát illetően. Végül, egyfajta sajátos önterápia

részeként beleásta magát az ókori filozófiába. És miközben –meglátása szerint- az emberi

civilizáció a káosz felé sodródik ő képregény készítésbe kezdett.

A feldolgozott mű Arisztotelész Metafizikája lett. „Minden ember természete, hogy

törekszik a tudásra.” állítja Arisztotelész és vele együtt Szingh is. A képregényben a tudás kék

színű, és leginkább egy kacsacsőrű emlőshöz hasonlít. Az érzékelés piros unikornis, a

tapasztalás pedig sárga skorpió. A bölcsesség először egy szúnyograjhoz hasonlít, ami

zümmögésével tompa fejfájást okoz a bölcsnek, majd később fúrófejjé válik amint az okok

mélyére hatol. A pythagoreusok tanításain egy bordó pingvin vezet minket keresztül.

Mivel nem akarom olvasás előtt lelőni az összes poént, ezért csak annyit mondanék

még, hogy amikor a platoni idea tan kritikáján haladunk végig néhány ezerszínű, egész

oldalas tablón, elfog minket a sanda gyanú, hogy Szingh valójában Platon oldalán áll, és

egyébként is, mintha Arisztotelésztől több szerénységet várna el XXI. századi feldolgozója.

Ettől függetlenül a képregény letehetetlen és minden kockájában zseniális. A

szubsztancia elmélet kifejtésénél megborzongunk a gyönyörűségtől. Azok az oldalak pedig

ahol Istenről mint elsődleges szubsztanciáról és abszolútumról esik szó szinte felfoghatatlanul tökéletesek.