1. A reggeli vonatút mint kérdéses létező - A kalauz mint kérdéses létező

A létező létében viszonyul egy másik létezőhöz, aki mint olyan, maga lenne a kalauz maga.

Ilyenfajta létezőként a jelenvalólétében jelenvalólét megkérdőjeleződik, mint birtokos, melynek birtoka a jegy. A jelenvalólétnek ezen keresztül mutatja meg a lét egészét és a vonatút végességét, amely végesség viszont fakticitásában el nem rejtetté teszi a jelenvaló lét jegynélküliségét.

A jegynélküliség kezdetben mint a szorongás oka jelenik meg, de ez valójában a szorongás maga. Ez által világossá válik a szubjektum és az objektum különbsége, mivel rávilágítódik, hogy a szubjektumnak nincs elég objektuma.

Ekkor hivatkozhatunk jegyelfeledésre, de a jelenvalólét jelenvaló léte véglegesen véges lesz.

2. MÁVe et distinctae 

Reggel van. Vegetálok. Mit is akarok? Ja! Bemenni az egyetemre! A Nyugati! Vonat, piros. Sok hajléktalan, egyetemista. Tömeg. Vonaton. A piroson. Izzadságszagot érzek, de lehet, hogy az érzékeim megcsalnak és igazából Gucci. Akkor még egyet szippantok bele a levegőbe. Ülök. Próbálok nem beszélni. Szememet próbálom egy pontra fókuszálni, a külvilágot kizárni, mintegy meditatív állapotba zuhanni. Próbálok olvasni. Mereven bámulom a könyv lapjait. A lapon a betűk megelevenednek. Mi az, még nem keltem fel? Semmi baj, ez csak a szokásos rémálom. Lapozzunk.

Lehet, hogy nincs semmi igazi körülöttem. Átvertek. Ez a csaló démon lesz. Az istenit. Megérkeztünk? Stephaneum kupolája. Kávé. Most már tisztán és elkülönítetten látok. Rájöttem valamire. Csak én vagyok. Gondolkodom. De akkor minek sétáltam ide?

3. Egy elképzelt vonatút

A vonatot meglátva már a priori tudom, hogy nem lesz ülőhelyem, ehhez ugyanis a 2 perccel az indulás előtt való megérkezés nem elég.

De ez nem baj, hisz a hely az csupán a szemlélet tiszta formája, ami tőlem függ.

Ilyenkor kategorikus imperatívuszomba veszem fel, hogy ne káromkodjak, ha a WC mellett kapok helyet.

Épp elkezdeném szemlélni az ideákat, amikor Hume, a kalauz felébreszt dogmatikus szendergésemből.

A kalauz mögött ekkor pillantom meg azt, aki érdek nélkül tetszik: érzékszerveimet Heller Ágnes kezdi afficiálni.

Velem szemben foglal helyet egy magát filozófusnak gondoló egyén, de pár perc alatt rájövök, nem több egy észművésznél.

Az 50 perc elteltével rájövök, ez az utazás nem több, mint transzcendentális appercepció. Az alagútban átélem, hogy ,,minden tehén fekete”.

 Mindez azonban csak a lehetséges tapasztalat szférájában mozog, hiszen sosem hagytam el Königsberget.

Megfejtések: 1. Heidegger, 2.Descartes, 3.Kant (Jelöld ki a "szünetet"!)