1-es csapat:

,,Meg vagyok tisztelve", ha két szeme rámvetül. A bűn, miről beszél, felemészti lelkemet. Dobja félre erkölcsét, megszűntetve őrizze meg!
Engem nem érdekel sem vallás, sem filozozófia, ha tanár úr szerelmét elnyerhetem!

2-es csapat:

Tisztelt Szerelmem! Hogy tudnálak meggyőzni téged? Féltékenységtől szenvedve értesültem róla, hogy a műszakiak behatoltak az övezetedbe...anélkül, hogy más, mint műszaki követte volna őket. Mi egy halmaz elemei vagyunk. De akkor, és csak akkor, ha mind denotatív, mind konnotatív értelemben szerejük egymást!
Referálj rám...!

3-as csapat:

,,Én írok Magának, nem mond ez eleget..." De nem analizálok, rögtön a tárgyra térek! Ez nem referátum, inkább valamiféle udvarlás...
Mert amikor megláttam, rögtön tudtam: elemi szubsztanciával állok szemben.
Kék a szeme, arca csupa derű.
De...csak annyit tudok mondani: Az Egyet keresi! Megtalálta!

4-es csapat:

Ó, csodás ifjú, mikor bicikliddel a pilisi dombok közt suhansz és a pneuma távol hajt tőlem: így nem csodálhatom Jack Nicholson mosolyod.
Zeuszra mondom, elérhetném a hédonét, de már platóni/plátói szerelmem a hübriszt tépi lelkemben.
Kérlek nézz rám. Idézd szívembe a dionüszoszi mámort! És hűtsd le csapongó gondolataim a szofia fényével.
Tőled tudtam meg, hogyan olvassak Platónt. Ballonkabátodban, mint egy árnyalt gondolat, könnyed lépésekkel vágsz át a Campuson...